Közérdekű közlemény

– melyben szó lesz álmokról, tervekről és ezek kellemetlen mellékhatásairól –

Mint láthatjátok, mostanában lassabban megy a fejezetfeltöltés, mint egy hónapja. Ennek több oka is van: egyrészt, most jött el az az idő, amikor kénytelen vagyok feláldozni magam a tanulás agyzsibbasztó oltárán, belemerülni a ZH-k, hírvideók és beadandók sötét világába. Másrészt pedig egy ideje már foglalkoztat a kiadás gondolata. Kiskorom óta megvan az az elszánt elképzelésem, hogy írásból fogok így vagy úgy, de megélni, és ezt a gazdasági világválság is csak részben törte apró darabokra. Ráadásul, nem egy közeli ismerősömtől hallottam azt, hogy akár meg is próbálhatnám elküldeni valahova a regényem, és tudjátok, hogy van az, ha beleültetik azt a bizonyos bogarat az ember fülébe... :)

Tehát osztottam-szoroztam, és rájöttem, hogy a kiadást nagyban megakadályozná az, ha végig feltölteném a regényem, hiszen akkor lelövöm a poént. Hogy kerülnek ki Abbeyék – már aki és már ha kikerülnek? Milyen titkai vannak még Bennetnek? Hogyan működik a Gödör? Kik buknak el, és kik szárnyalnak fel? Mennyi marad meg főhősnőnk eredeti jelleméből és tudatából? És végül – mekkora esélye van Raynek úgy merő általánosságban az életre? Éppen ezért most befagyasztom egy kicsit a Gödörben közzétételét, talán éppen jókor, Abbeyék története így egy érdekes, hajtépő hatású jelenetnél vágódik el, és kit ne érdekelne a folytatás egy ilyen után?! :)

(Abbey Dóri képszerkesztőjéből :) )

Ennek ellenére a blogot szeretném fenntartani, rövidebb-hosszabb írásokat jelentetnék meg rajta, esetleg, ha van rá igény, a megjelentetési folyamatról írnék, ha az egyszer beindul. Mivel ez nem rövid, szerintem olyan másfél évet lazán jelenthet, még akkor is, ha minden gördülékenyen halad, a türelmeteket kérem. Remélem, hogy a többi történet pótolja majd valamilyen szinten Abbey hisztijeit és frappáns beszólásait, Ray morcos lovagiasságát vagy Jeremy elbűvölő okoskodását. Addig is, szívesen venném, ha szavaznátok oldalt a kérdésekre – nektek ki fog a legjobban hiányozni a szereplők közül? Szeretnétek nyomtatásban látni a történetet? (A várakozási időszak ellenére remélem, hogy igen.:))

Gödörben – 3. fejezet – Öltözködési nehézségek

Ray kilép utánam az ajtón, és becsukja maga mögött. Várakozva nézek rá, már elfelejtettem, merre kell menni az őrültek táborába. Elégedetten rám vigyorog, még biztosan az jár a fejében, hogy megint kioktathatott, majd megindul előre.

Emlékeim szerint elég messze vannak az indiánok, idefele jövet legalább fél órát futottunk – és az futás volt, nem séta. Úgy érzem, hosszú utunk lesz. Az aggodalmamat vele is megosztom, és miközben megpróbálom elkerülni, hogy az egyik ág arcon csapjon, látom, hogy mosolyog.

Gödörben - 2. fejezet - Fegyverhasználat kezdőknek

Mr. Bennet rám mosolyog. Leginkább egy farkasra emlékeztet, és nem mondhatnám, hogy ez a gondolat megnyugtat. Bár azt hiszem, nagyobb gondjaim is vannak most Bennet vigyoránál. Mondjuk a kés, amit felemel, vagy az, hogy a nyakamat célzatosan az asztal közepén lévő tál felé kezdi nyomni. Felfedezem, hogy sötétvörös a belseje, és nem igazán lep meg.

Gödörben - 1. fejezet - Indiántánc

Most komolyan, Nicaragua?!

Hirtelen ötlettől vezérelve bemegyek az előttem álló erdőbe. Leginkább pálmafák vannak az országban, legalábbis a hotel területén, de ezen a részen valamiért nem. Mintha magyarázott volna valamit az idegenvezetőnk, mikor megmutatta a szállást, csak akkor Joshon járt az agyam. Gondolatban megvonom a vállam, igazából egy cseppet sem érdekel, miért sűrű és homályos ez az erdő, milyen fák alkotják, és egyáltalán hogy kerül ide. Csak egy kis nyugira vágyok, ősök nélkül, Josh csókjainak emlékével.

Fehér város 4.

A tudós

Gray professzor lenyűgözve állt az ablak előtt. Igazából nem volt professzor, csak közeli ismerősei nevezték így, azok, akiket valamilyen okból kifolyólag érdemesnek tartott arra, hogy tudják, ki is ő, és milyen hobbit űz. Az Alsóvárosban senki sem lehetett professzor, csak munkás a Gyárban, az antigravitációs erőteret generáló hatalmas épületcsoportban. Esetleg munkásvezető úgy, mint ő.

Fehér város 3.

A hős

...A férfi nem tudott betelni az arcát cirógató levegővel. Élvezte, hogy haja birizgálja a homlokát, az izmai pedig megfeszülnek. Azonban ezek az apró örömök eltörpültek amellett a gyönyör mellett, amit a Felsőváros kijátszása okozott neki. Megint.

Igaza volt Gray-nek, mint mindig, fejlesztései bőven a ruha javára váltak. Szerencsétlen felsővárosaik észre sem veszik majd, csak miután kilopja még a szemüket is. Bár, szem híján, valószínűleg még akkor sem…

Mámorosan felkacagott.

Fehér város 2.

A mártír

... – Állítólag régebben több nyelven beszéltek az emberek. Ízes, élettel teli, szenvedélyes vagy éppen katonás nyelveken. Pörgő szavakon, elképesztő hangokon. Nem csak a Nyelven. Az emberek nem mindig értették a másik szavát. Mégis – milyen csodálatos világ lehetett az! – a lány felhúzta a lábait, és a térdének támasztotta állát.

Egy emeletes bérház omladozó falai között ültek, ő és a kislány. Csak az utcai lámpa világította meg arcukat: a lány húszas évei elején lehetett, a kicsi tíz körül járt.

Fehér város 1.

Az áldozat

...9914.

Maga sem tudta, mi hajtotta. A Nap már rég lement, az utcák sötétek voltak, az Alsóváros pedig még fényben sem volt a Birodalom legbiztonságosabb része. Mégis szaporán szedte lábait, egyik halványan pislákoló lámpától a másikig. Nem tudta eldönteni, hogy elbújni szeretett volna, vagy a biztonság érzetét keltő fénykörbe állni.