Fehér város 4.

A tudós

Gray professzor lenyűgözve állt az ablak előtt. Igazából nem volt professzor, csak közeli ismerősei nevezték így, azok, akiket valamilyen okból kifolyólag érdemesnek tartott arra, hogy tudják, ki is ő, és milyen hobbit űz. Az Alsóvárosban senki sem lehetett professzor, csak munkás a Gyárban, az antigravitációs erőteret generáló hatalmas épületcsoportban. Esetleg munkásvezető úgy, mint ő.

Fehér város 3.

A hős

...A férfi nem tudott betelni az arcát cirógató levegővel. Élvezte, hogy haja birizgálja a homlokát, az izmai pedig megfeszülnek. Azonban ezek az apró örömök eltörpültek amellett a gyönyör mellett, amit a Felsőváros kijátszása okozott neki. Megint.

Igaza volt Gray-nek, mint mindig, fejlesztései bőven a ruha javára váltak. Szerencsétlen felsővárosaik észre sem veszik majd, csak miután kilopja még a szemüket is. Bár, szem híján, valószínűleg még akkor sem…

Mámorosan felkacagott.

Fehér város 2.

A mártír

... – Állítólag régebben több nyelven beszéltek az emberek. Ízes, élettel teli, szenvedélyes vagy éppen katonás nyelveken. Pörgő szavakon, elképesztő hangokon. Nem csak a Nyelven. Az emberek nem mindig értették a másik szavát. Mégis – milyen csodálatos világ lehetett az! – a lány felhúzta a lábait, és a térdének támasztotta állát.

Egy emeletes bérház omladozó falai között ültek, ő és a kislány. Csak az utcai lámpa világította meg arcukat: a lány húszas évei elején lehetett, a kicsi tíz körül járt.

Fehér város 1.

Az áldozat

...9914.

Maga sem tudta, mi hajtotta. A Nap már rég lement, az utcák sötétek voltak, az Alsóváros pedig még fényben sem volt a Birodalom legbiztonságosabb része. Mégis szaporán szedte lábait, egyik halványan pislákoló lámpától a másikig. Nem tudta eldönteni, hogy elbújni szeretett volna, vagy a biztonság érzetét keltő fénykörbe állni.