2012. március 31., szombat

Karakterábrázolás

-- A gyakorlat lényege az volt, hogy egy szereplő tulajdonságait kellett összeírni, majd egy jelenetben a viselkedésével ábrázolni azokat. Szerintetek mi jellemzi az én szeretett Edgaromat? --

Edgar fel-alá járkált, majd hozzávágta az ecsetét a vászonhoz. Vörös festék fröccsent szét, az ecset csíkot húzva maga után leesett a földre, azt is vérszínűvé változtatva.

Vagyis nem teljesen vérszínűvé, éppen ez volt a baj. Bárhogy keverte a színeket, sosem jött ki pontosan az az árnyalat, amit elképzelt. Sok piros, kis fehér, sok fehér, kis piros, sárga, barna, fekete, valamilyen furcsa ösztöntől hajtva zöld, de most még megérzéseire sem számíthatott. Nem sikerült lefestenie a tökéletes gyilkossági jelenetet.

2012. március 12., hétfő

A Samuel-i titok

...– Köszönöm, hogy mind eljöttek – mondta P. nyomozó. – Fontos bejelenteni valóm van önöknek, immár nem titkolt nyomozásom során egészen meghökkentő dolgokat fedeztem fel.

– Először hagy mondjam el, hogyan kerültem az események közepébe, hiszen sokak számára kérdéses volt, miért mutat ilyen nagy érdeklődést egy ilyen impozáns bajusszal rendelkező – itt büszkén megpödörte fent említett testrészét – ember egy ilyen bensőségesnek látszó társaság élete iránt.

Monsieur P. megengedett egy apró biccentést a jelenlévők felé. Sir Richard Gere vetett rá egy büszke pillantást, a mellette ülő Mrs. Gere pedig megengedett engedett magának egy félszeg mosolyt. A velük szemben helyet foglaló Prudence Mapstone összeszorította gondosan kirúzsozott száját, míg a kanapéban lezserül elterülő Matthew Fox érdeklődve pillantott rá.

2012. március 6., kedd

Barna (Szürke) - Nem csak színek

...A hátsó kerítés frissen volt festve. Még meg sem száradt: lemázolt részei játékosan csillantak meg a napfényben. Én akkor és ott inkább szemtelennek gondoltam ezeket a darabos, sötétbarna részeket. Gonosznak. Ördöginek. Kiakasztónak. Ahogy visszabámultak rám. Már-már kacsintva.

– Mi a fenének kellett összekenni a kerítést?! Kutyaszarral!