A vörösöknek nincs lelkük

Újabb novellám jelent meg, ugyanott, ahol az előző. Ezt eddig nem raktam fel ide, de itt elolvashatjátok. Központi témája a sorozatgyilkosságok motiváló-ereje, a társadalmi agresszió. Kicsit magyar, kicsit skót, kicsit sci-fi, de leginkább vörös. Olvassátok!

A Megismerés Háza

... A Megismerés Házához a nélkül jutottunk el, hogy bármit is szerettünk volna megismerni. Így utólag úgy vélem, gyakori az ilyen. Két barátommal nyaralásunk alatt idegen országokat barangoltunk be hátizsákkal: akkor éppen Angliában jártunk, de ez teljesen mindegy. A Megismerés Háza úgyis bárhol rád talál, ha ura úgy szeretné. Az a tanácsom: sose szállj le a buszról, egy kietlen, ám lenyűgöző táj közepén.

Mi ezt tettük, nagyrészt Casanova kedvéért (megtetszettek neki a virágok), részben a sajátunkért. Ritka szép hely volt: az egyik oldalon magas, méltóságteljes, fehér hósipkás hegycsúcsok meredeztek, míg az ellenkező irányban a tavasz elevenedett meg virágjainak minden színével, dús, zöld lombkoronájával. Szokatlanul elhagyatott volt abban a nagy, belakott országban, mégis lenyűgöző. Azóta sem láttam ehhez foghatót: utóbb rájöttem, hogy külön a mi kedvünkért rendezték így.

Fürdés

Újabb gyakorlat. Anno irodalom faktra írtam, ahol Kosztolányit vettük. Az ő novellájából kiollózott párbeszédet kellett befejezni.