Kártyák és játszmák

(Gyakorlat az egyik kurzusomra. Az első kettő és az utolsó három mondatot adták meg előre, ezeket kellett "feltölteni". Én vidámra vettem a figurá(ka)t.)

MINA

Egész nap fülledt meleg volt a fodrászüzletben. Délután végre megeredt az eső. Úgy ömlött, mintha sosem akarna elállni. Pont most, gondolta Mina, miközben kibámult az ablakon. Mintha a természet is sejtené, hogy milyen depresszióval és önsajnálattal dúsított beszélgetés vár rám este.

Miután elment utolsó bejelentkezett vendége is, felhívta egyik gyerekkori barátnője, aki annyira sírt, hogy Mina alig értette, mit mond. Arra rájött, hogy vészhelyzet van: Zsóka barátja, akit magában mindig is csak „a Patkánynak” becézett, elhagyta a nőt. Körülbelül hetedjére a kapcsolatuk során. Mina dühösen felkapta a partvist, és sepregetni kezdett. Már kezdett elege lenni az ilyen típusú vészhelyzetekből, egyrészt, mert sosem értette, mit eszik Zsóka a férfin (aki nem csak belső tulajdonságai miatt emlékeztette Minát a fent említett állatra), másrészt, mert egyszerűen nem tudta felfogni, hogy lehet valaki ennyire elvakult és akaratgyenge. Már eljutott arra a pontra, hogy nem is sajnálta barátnőjét.

Kaktusz, zongora és cigarettafüst

A férfi egyszerűen berontott a szobámba.

Ez több okból is meglepett. Egyrészt, hozzám nem szoktak csak úgy betörni emberek, pláne nem miközben dolgozom. Másrészt, még csak nem is kopogott előtte, ami igen nagy udvariatlanságra vall. Végül, de nem utolsó sorban, ezt a nyitott ablakon keresztül hajtotta végre.

A másodikon lakom.

Gödörben - 2. fejezet - Fegyverhasználat kezdőknek

Mr. Bennet rám mosolyog. Leginkább egy farkasra emlékeztet, és nem mondhatnám, hogy ez a gondolat megnyugtat. Bár azt hiszem, nagyobb gondjaim is vannak most Bennet vigyoránál. Mondjuk a kés, amit felemel, vagy az, hogy a nyakamat célzatosan az asztal közepén lévő tál felé kezdi nyomni. Felfedezem, hogy sötétvörös a belseje, és nem igazán lep meg.

Gödörben - 1. fejezet - Indiántánc

Most komolyan, Nicaragua?!

Hirtelen ötlettől vezérelve bemegyek az előttem álló erdőbe. Leginkább pálmafák vannak az országban, legalábbis a hotel területén, de ezen a részen valamiért nem. Mintha magyarázott volna valamit az idegenvezetőnk, mikor megmutatta a szállást, csak akkor Joshon járt az agyam. Gondolatban megvonom a vállam, igazából egy cseppet sem érdekel, miért sűrű és homályos ez az erdő, milyen fák alkotják, és egyáltalán hogy kerül ide. Csak egy kis nyugira vágyok, ősök nélkül, Josh csókjainak emlékével.

Karakterábrázolás

-- A gyakorlat lényege az volt, hogy egy szereplő tulajdonságait kellett összeírni, majd egy jelenetben a viselkedésével ábrázolni azokat. Szerintetek mi jellemzi az én szeretett Edgaromat? --

Edgar fel-alá járkált, majd hozzávágta az ecsetét a vászonhoz. Vörös festék fröccsent szét, az ecset csíkot húzva maga után leesett a földre, azt is vérszínűvé változtatva.

Vagyis nem teljesen vérszínűvé, éppen ez volt a baj. Bárhogy keverte a színeket, sosem jött ki pontosan az az árnyalat, amit elképzelt. Sok piros, kis fehér, sok fehér, kis piros, sárga, barna, fekete, valamilyen furcsa ösztöntől hajtva zöld, de most még megérzéseire sem számíthatott. Nem sikerült lefestenie a tökéletes gyilkossági jelenetet.

A Samuel-i titok

...– Köszönöm, hogy mind eljöttek – mondta P. nyomozó. – Fontos bejelenteni valóm van önöknek, immár nem titkolt nyomozásom során egészen meghökkentő dolgokat fedeztem fel.

– Először hagy mondjam el, hogyan kerültem az események közepébe, hiszen sokak számára kérdéses volt, miért mutat ilyen nagy érdeklődést egy ilyen impozáns bajusszal rendelkező – itt büszkén megpödörte fent említett testrészét – ember egy ilyen bensőségesnek látszó társaság élete iránt.

Monsieur P. megengedett egy apró biccentést a jelenlévők felé. Sir Richard Gere vetett rá egy büszke pillantást, a mellette ülő Mrs. Gere pedig megengedett engedett magának egy félszeg mosolyt. A velük szemben helyet foglaló Prudence Mapstone összeszorította gondosan kirúzsozott száját, míg a kanapéban lezserül elterülő Matthew Fox érdeklődve pillantott rá.

Barna (Szürke) - Nem csak színek

...A hátsó kerítés frissen volt festve. Még meg sem száradt: lemázolt részei játékosan csillantak meg a napfényben. Én akkor és ott inkább szemtelennek gondoltam ezeket a darabos, sötétbarna részeket. Gonosznak. Ördöginek. Kiakasztónak. Ahogy visszabámultak rám. Már-már kacsintva.

– Mi a fenének kellett összekenni a kerítést?! Kutyaszarral!

A GX10 hőse

...A túlélők utólag eltérően ítélték meg a történteket. Természetesen voltak dolgok, amikben egyezett a véleményük: nagy részük például váltig állította, hogy másik járatot választott volna, ha előre tudja, hogy ez lesz. Ez a szinte általános vélemény Mr. Collins fejében körvonalazódott a leginkább.

Az együttérzés hiánya

– Rettenetesen fáj…

– Valahogyan nem tudok együtt érezni veled.

– Most miért mondod ezt? Pedig iszonyatos kínokat élek át…

– Megérdemled.

– Igazán lehetnél kicsit együtt érzőbb, nem gondolod?!

– Nem, nem gondolom. Megérdemelted.

– Szerintem ilyen szenvedést senki sem érdemel!

– Jaj, ne nyavalyogj már!

– De…

– Talán ha nem taperolnál vadidegen csajokat, nem rúgnának meg!