Szereplők:
John: szerelmes orvos, akinek komoly tervei vannak a jövőre
nézve.
Clara: vonzó nő, John barátnője.
Aaron: John és Clara haverja, a baráti körük egyik rég
látott tagja.
Jenny és Ralph: egy pillanatra tűnnek fel, John és Clara legjobb
barátai.
Helyszín: gangos
lakás nappalija. Az ablakok a körfolyosóra néznek, a bejárati ajtó közvetlenül
a nappaliba nyílik. Kanapé, dohányzóasztal, a szokásos kellékek. A bejárati
ajtóval ellentétesen egy másik, amely a konyhába vezet. A színpad első,
nagyobbik része a nappali, a hátsó, keskenyebb sáv pedig a gang.
(Fiatal nő és férfi
ront be a nappaliba, mindketten zaklatottak, jól láthatóan veszekednek. A nő
ingerült, ledobja a kanapéra a kabátját, a férfi mintha kitörő nevetését
próbálná visszafogni, közben azonban folyamatosan a kabátzsebében matat.)
John: Ugyan már, Clara! Ezt nem gondolhatod komolyan!
Clara: Ó, dehogynem! Láttam, John, tisztán láttam, te is
tudod, akkor meg mit tagadod?!
John: Hát persze, hogy láttad, azt nem tagadom!
Clara: Hát akkor meg…?
John: Csak azt nem értem, miért hisztizel emiatt… Bocsánat,
nem hisztizel, visszavonom! Egyszerűen nem értem, miért szívod így mellre…
Clara: Miért… miért szívom mellre?! Belestél a szoknyája
alá, nem is feltűnésmentesen, és azt kérdezed, miért szívom mellre?!
John: Na, azt azért nem mondanám, hogy belestem…
Clara: Ó, dehogynem! Majd kiesett a szemed!
John: … Ha valamit nem rejtegetnek, akkor azt nem is lehet meglesni.
Clara: Már megint a szóhasználaton lovagolsz. Benéztél a
szoknyája alá, és ez a lényeg!
John: Én azt a szövetdarabocskát voltaképpen nem is
nevezném szoknyának. Az legalább az ember feneke alá ér. Biztosan megfázott
szegény lány…
Clara: És te pusztán orvosi érdeklődéssel bámultad meg,
ugye?!
John: Hát, azt nem mondanám… (Clara dühösen elhúzódik a férfi érintésétől, ő utána kap) Jaj, ne
már, Clara! A gondok akkor kezdődnének, ha úgy bámulnám meg, hogy azt valamiért
okom lenne eltitkolni, nem?
(Clara nem válaszol)
John: Különben is, ez a nő külön kiharcolta magának, hogy
megnézzék. Még a mindig-tökéletes-úriember Ralph sem tudta levenni a szemét
róla. Fogadok, hogy Jenny nem vette így magára, tudja, hogy semmi jelentősége
sincs…
(John odahajol
Clarához, megcsókolja a nyakát, közben a színpad hátsó felén, a gangon átviharzik
egy dühös és szemlátomást veszekedő párocska)
John: Ugyanis semmi jelentősége sincs. Ha lenne, akkor nem
vittelek volna ma a kedvenc együttesed koncertjére…
Clara (még mindig
duzzogós hangon, de szemlátomást megenyhülve): Ahol megbámultad azt a
libát.
John: … aminek ráadásul utálom a frontemberét.
Clara: … De csak azért, mert nagyon helyes.
John: Hé! És én még egy romantikus vacsorát is szerveztem
neked a koncert után! (színpadiasan
sóhajt, közben a zsebében babrál)
Clara (hozzábújik,
játékos hangon beszél): Tényleg? Akkor mégis miért hagytad, hogy így
kiboruljak? Már régen ehetnénk.
John (megcsókolja):
Nem is értem, miért akadtál így ki.
Clara: Mit mondjak, fontos vagy nekem.
John: Régen nem voltál ilyen…
Clara (közbevág):
Éhen halok! Megvan még a foglalás?
John: Igen…
Clara (felkiált)
Akkor menjünk! (megrántja John kezét, az
kihúzódik a zsebéből, kirántva egy fekete dobozkát. A doboz nagy ívben a
szőnyegre esik)
John: Hoppá. (letérdel,
hogy felvegye)
Clara (felsikkant, a
kezét a szájára szorítja)
John (felnéz rá,
feljebb emeli a dobozkát): Hát, ezt nem pont így akartam, de legyünk
spontának, nem? Clara, én már hosszú ideje…
(Clara arca
elsötétül, majd összecsuklik a lába, és elájul. John zsebre vágja a gyűrűt,
odaugrik hozzá, felrakja a kanapéra, szólítgatja és elkezdi pofozgatni, a lány nagy
nehezen felébred.)
John: Minden rendben?
Clara: Á, a fejem kissé fáj. Azon kívül, igen, minden…
John: Tényleg?
Clara (feláll, az
ajtó felé veszi az irányt): Igen, menjünk.
John: Elájultál, amikor meg akartam kérni a kezed. Ez egy
kicsit fura.
Clara (elkerekedett
szemekkel visszafordul): Tényleg meg akartad kérni a kezem?
John: És a kabátod is a kanapén hagytad. Clara, mi folyik
itt?
(John beszéde közben
egy magas, szőke férfit látunk a gangon sétálni. Csengetnek, Clara válasz
helyett ajtót nyit. A magas, jóképű férfi szélesen mosolyog): Aaron! Mit
keresel te itt?!
Aaron (üdvözlésképpen
megpuszilja a nőt): Gondoltam, meglátogatlak. Hogy vagy, baba?
Clara: Ne hívj így!
Aaron (beljebb lép,
észreveszi Johnt): John.
John: Aaron! Rég láttalak. (kezet fognak)
Aaron: Igen, mostanában alig van időm. Most is csak jártam erre…
Milyen volt a továbbképzés? Megérte elmenni érte egy másik városba?
John: Háát, ami azt illeti…
Aaron: Sejtettem, hogy nem! Hamarabb véget is ért, nem?
Csak holnap kellett volna megérkezned.
John: Egész jól tudod, mikor merre kéne lennem, ahhoz
képest, mennyit beszéltünk mostanában.
Aaron: Tudod, hogy van ez. Ralph mesélte a klubban.
John: Hm. Hát igen, Ralph nem tudhatta, hogy hamarabb véget
ér. Iszol valamit? Hozok egy kis whiskey-t.
Aaron: Az jól esne, öregem.
(John kimegy az
oldalsó ajtón)
Aaron (megvárja, míg
bezáródik az ajtó, majd odaugrik Clarához. Megragadja a kezét.): Clara!
Clara (halkan):
Ne, Aaron, ne! Egyáltalán, mit keresel itt?
Aaron: John mit keres itt? És miért nem szóltál, hogy
hazajött?
Clara: Mert nem tartozik rád. Megbeszéltük, hogy mindennek
vége!
Aaron: Óóó, nem. Nem beszéltünk meg semmit, te jelentetted ki.
Clara: Aaron, ne kezd megint…
Aaron: Amivel egyet is értenék, ha nem hallottam volna a
pletykákat.
Clara: A pletykákat? Milyen pletykákat?
Aaron: Jenny nemrég azt taglalta, hogy látott téged az
egyik patikában, innen messze, az ő munkahelyéhez azonban közel. Terhességi tesztet
vettél.
Clara: Mi? Nem, ez nem ig…
Aaron: Már csak az a kérdés, mi lett a végeredmény.
Clara (elfehéredve):
Én nem…
Aaron (kicsit
megemeli a hangját, közben még közelebb rántja magához Clarát): Vagy inkább
az, hogy kettőnk közül ki az apa?!
(Kinyílik a
konyhaajtó, John döbbenten áll, és bámul. Clara elugrik Aaron mellől.)
Aaron (zavartan):
Nem is hoztál whiskey-t.
John (dühösen):
Nem is jártál erre olyan régen. Tudod, hogy mit keresek én itt?! Igazából nem is kellett továbbképzésre mennem, csak időre
volt szükségem, hogy mindent gondosan megszervezzek. Ralph pedig ezt jól tudta,
ő segített! És tudod, miben?!
Aaron: Öreg…
John (dühösen
előkapja a gyűrű dobozát, megmutatja, majd az ajtóhoz vágja): Lánykéréshez!
Hogy megkérjem Clara kezét! Erre most meg az a kérdés, ki az apa!
Clara: John, én nem…
John: Mégis mióta?!
Aaron: Figyelj, én tényleg nem..
Clara (sírós hangon):
Két hónapja, de én tényleg nem… Hallgass meg!
(John az ajtóhoz
siet, felrántja, Clara könyörögve követi. John hirtelen visszafordul, vet egy
dühös pillantást a nőre, aki erre elhallgat, majd neki Aaronnek, és behúz neki
egyet. Aaron elterül a földön, Clara sikít.)
John: Nehogy megint látnom kelljen téged! Clara, engedj el,
és ne merj követni!
Clara: John, ne, kérlek!
(John elrohan, Clara
követi. Látjuk őket a gangon, majd eltűnnek a színről.)
Aaron (lassan
feltápászkodik, megmasszírozza az állát, majd elvigyorodik): Azt mondják,
időzíteni tudni kell. És még egész könnyen meg is úsztam.
(Még mindig
vigyorogva odasétál az ajtóhoz, felemeli a fekete dobozkát a földről, és kimegy.)
***
Alternatív befejezés Lornak, sok szeretettel.:D
Aaron (lassan feltápászkodik, megmasszírozza az állát, majd elvigyorodik): Azt mondják, időzíteni tudni kell. És még egész könnyen meg is úsztam.
(Még mindig vigyorogva odasétál az ajtóhoz, felemeli a fekete dobozkát a földről, és a szájához emeli.)
Aaron: Enyém lett a drágaszááág, és szoszem engedem eeeel!
