Íme, egy másik régi gyakorlatom. A lényege az volt, hogy egy képről kellett szavakat összeírni, majd a szavakat történetbe foglalni. Az én szógyűjteményem: ördög, fa, ősz, arany, zöld, elmosódott, táj, eső, hídként, kabát, barna, tó, visszatükröződik, nádas, középen, művészkép, gyom.
Jane úgy futott, mintha maga az ördög űzte volna. Talán tényleg a sátán rokona lehetett az az alak, aki őt kergette. Vagy farkasember. Bár Jane-nek nem volt konkrét elképzelése, hogy milyen lehet egy élő farkasember, mivel minden történetben kicsit mást takart ez a fogalom, de hogy az őt üldöző alakot egy csapat farkas kísérte, az jelentett valamit. Persze, ha farkasember lenne, nyilván gyorsabban futna az illető.
Jane kijutott az erdőből. Egy tó szélén találta magát. A tavat egy nádas és néhány fa vette körül. Az egész táj az ősz színeiben játszott. Néhány falevél még zöld volt, de a többség már megsárgult.
Zuhogott az eső. Jane a part mentén jobbra indult el. Ekkor vette észre, hogy egy patak folyik a tóba, ami felett hídként egy fa ívelt át. Jane-nek nem volt más lehetősége, mint átmenni rajta. Egyszer csak megcsúszott, ám mikor azt hitte, hogy mindjárt elmerül a lába a vízben, valami kemény felfogta azt. Talán egy kő, gondolta, miközben rohant tovább.
Leugrott a „hídról”. Ijedten észlelte, hogy a farkasok nagyon közel járnak. Még gyorsabbra vette az iramot. Meglepetten konstatálta, hogy a körülötte lévő fák, a nádas és az egyéb gyomok elmosódnak, szinte csak színfoltokat alkotva…
Hirtelen egy erős ütést érzett a tarkóján.
***
Egy szobában tért magához. Legelőször a szürkésbarna plafont látta meg. Gyorsan és ijedten felült, ettől meg is szédült. Egy vörös kanapéra fektették le. Volt valami furcsa a ruháján, de nem törődött vele. Körbenézett. A falak és az ajtók is szürkés színben „pompáztak”. Jane nem tudta, ki tervezhette ezt a házat, de szívesen elbeszélgetett volna az illetővel. Három ajtó volt; egy nagy üvegbetétekkel, és kettő kisebb pusztán fából. Jane-nel szemben, a szoba túlsó végén egy masszív íróasztal állt, mögötte azzal a fickóval, aki megtámadta. Már levette a kabátját; fehér inget és barna nadrágot viselt. A szoba közepén négy farkas hevert.
Jane ijedten felpattant. Nagyon kevés választotta el attól, hogy felmásszon a díványra.
–Ki maga, és mit akar tőlem? – kérdezte idegesen.
–Kérem, nyugodjon meg, kisasszony – mosolyodott el a másik. Talán csak képzelődött, de Jane meg megmert volna esküdni, hogy a férfi szemfoga nagyobb volt a kelleténél.
–Nyugodjak meg! Elraboltak, a legrondább házban találom magam, amit életemben láttam, farkasokkal vagyok körbevéve, és egyszerűen irtózom magától! Hogyan nyugodjak meg?!
A férfi felkacagott.
– Először is: bocsánat, ha irtóztató vagyok. Másodszor: a farkasok nem harapnak, hacsak én azt nem mondom. Harmadszor: ez a ház egyszerűen gyönyörű…
Jane megvetően felhorkantott. A nő belsőépítész volt; ő már csak tudta, mi szép és mi ocsmány.
– Negyedszer: megvolt rá a jó okom.
– Megvolt rá a jó oka?! – csattant fel Jane, majd odament az ajtóhoz. Az üvegen visszatükröződött az alakja. Csak ekkor tudatosult benne, hogy át is öltöztették. Fehér báli ruha és piros köpeny volt rajta. – És még át is öltöztetett?! Maga egy perverz alak! – csattant fel, majd ijedten nézett a farkasokra, akik erre felálltak.
– Nyugodjon meg kérem, nem én öltöztettem át, hanem a szolgám.
Jane megmerevedett. A farkasok odamentek hozzá, és körbeszaglászták.
– Szóljon rájuk! – Rimánkodott Jane. Kissé dühösen vette észre, hogy a hangja remegett.
– Felix, Fox, Niepheus, Albus! – intett a farkasoknak a férfi, akik erre mellésorjáztak. Jane elrablója hirtelen komolyra váltott – Valamit meg kell hallgatnia, hölgyem. Fontos.
Jane csípőre tett kézzel nézett rá. Csak most figyelt meg olyan részleteket, hogy a férfin fodros ing volt, kezén egy arany pecsétgyűrű, a masszív asztal – ronda színét leszámítva – gyönyörű berakásokkal volt díszítve. Az összhatás olyan, akár egy művészkép.
– Kezdhetné azzal, hogy miért rabolt el, és hogy milyen jogon öltöztetett át!
A férfi elmosolyodott.
– Arra gondoltam, hogy a környék egyik legígéretesebb boszorkánya csak nem járkálhat közönséges farmerben. Pláne nem a varázslények világtalálkozóján. Örülök, hogy újra találkoztunk, Anara. Habár átestél egy reinkarnáción, és mindent elfelejtettél, a modorod mit sem változott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése