Fehér város 4.

A tudós

Gray professzor lenyűgözve állt az ablak előtt. Igazából nem volt professzor, csak közeli ismerősei nevezték így, azok, akiket valamilyen okból kifolyólag érdemesnek tartott arra, hogy tudják, ki is ő, és milyen hobbit űz. Az Alsóvárosban senki sem lehetett professzor, csak munkás a Gyárban, az antigravitációs erőteret generáló hatalmas épületcsoportban. Esetleg munkásvezető úgy, mint ő.

Fehér város 3.

A hős

...A férfi nem tudott betelni az arcát cirógató levegővel. Élvezte, hogy haja birizgálja a homlokát, az izmai pedig megfeszülnek. Azonban ezek az apró örömök eltörpültek amellett a gyönyör mellett, amit a Felsőváros kijátszása okozott neki. Megint.

Igaza volt Gray-nek, mint mindig, fejlesztései bőven a ruha javára váltak. Szerencsétlen felsővárosaik észre sem veszik majd, csak miután kilopja még a szemüket is. Bár, szem híján, valószínűleg még akkor sem…

Mámorosan felkacagott.

Fehér város 2.

A mártír

... – Állítólag régebben több nyelven beszéltek az emberek. Ízes, élettel teli, szenvedélyes vagy éppen katonás nyelveken. Pörgő szavakon, elképesztő hangokon. Nem csak a Nyelven. Az emberek nem mindig értették a másik szavát. Mégis – milyen csodálatos világ lehetett az! – a lány felhúzta a lábait, és a térdének támasztotta állát.

Egy emeletes bérház omladozó falai között ültek, ő és a kislány. Csak az utcai lámpa világította meg arcukat: a lány húszas évei elején lehetett, a kicsi tíz körül járt.

Fehér város 1.

Az áldozat

...9914.

Maga sem tudta, mi hajtotta. A Nap már rég lement, az utcák sötétek voltak, az Alsóváros pedig még fényben sem volt a Birodalom legbiztonságosabb része. Mégis szaporán szedte lábait, egyik halványan pislákoló lámpától a másikig. Nem tudta eldönteni, hogy elbújni szeretett volna, vagy a biztonság érzetét keltő fénykörbe állni.

A Megismerés Háza

... A Megismerés Házához a nélkül jutottunk el, hogy bármit is szerettünk volna megismerni. Így utólag úgy vélem, gyakori az ilyen. Két barátommal nyaralásunk alatt idegen országokat barangoltunk be hátizsákkal: akkor éppen Angliában jártunk, de ez teljesen mindegy. A Megismerés Háza úgyis bárhol rád talál, ha ura úgy szeretné. Az a tanácsom: sose szállj le a buszról, egy kietlen, ám lenyűgöző táj közepén.

Mi ezt tettük, nagyrészt Casanova kedvéért (megtetszettek neki a virágok), részben a sajátunkért. Ritka szép hely volt: az egyik oldalon magas, méltóságteljes, fehér hósipkás hegycsúcsok meredeztek, míg az ellenkező irányban a tavasz elevenedett meg virágjainak minden színével, dús, zöld lombkoronájával. Szokatlanul elhagyatott volt abban a nagy, belakott országban, mégis lenyűgöző. Azóta sem láttam ehhez foghatót: utóbb rájöttem, hogy külön a mi kedvünkért rendezték így.

A GX10 hőse

...A túlélők utólag eltérően ítélték meg a történteket. Természetesen voltak dolgok, amikben egyezett a véleményük: nagy részük például váltig állította, hogy másik járatot választott volna, ha előre tudja, hogy ez lesz. Ez a szinte általános vélemény Mr. Collins fejében körvonalazódott a leginkább.

Képről írva

Íme, egy másik régi gyakorlatom. A lényege az volt, hogy egy képről kellett szavakat összeírni, majd a szavakat történetbe foglalni. Az én szógyűjteményem: ördög, fa, ősz, arany, zöld, elmosódott, táj, eső, hídként, kabát, barna, tó, visszatükröződik, nádas, középen, művészkép, gyom.

Séta a lépcsőn

Ismételten gyakorlat, az előzőek idejéből. A feladat: írd le, ahogy egy szereplő felmegy a lépcsőn.

Fürdés

Újabb gyakorlat. Anno irodalom faktra írtam, ahol Kosztolányit vettük. Az ő novellájából kiollózott párbeszédet kellett befejezni.

Mondatról mondatra

Ezt a gyakorlatot még évekkel ezelőtt csináltam. Mondatról mondatra kellett felépíteni az írást - minden mondat előtt valamilyen szempontot adott meg a vezető, ami befolyásolta azt (pl.: említs meg egy híres embert, legyen benne hanghatás, stb.)

Az együttérzés hiánya

– Rettenetesen fáj…

– Valahogyan nem tudok együtt érezni veled.

– Most miért mondod ezt? Pedig iszonyatos kínokat élek át…

– Megérdemled.

– Igazán lehetnél kicsit együtt érzőbb, nem gondolod?!

– Nem, nem gondolom. Megérdemelted.

– Szerintem ilyen szenvedést senki sem érdemel!

– Jaj, ne nyavalyogj már!

– De…

– Talán ha nem taperolnál vadidegen csajokat, nem rúgnának meg!

A hős naplója / Kovács úr naplója

A hős naplója

Július 31
19:23

Ma hajnalban megint megtettem. Megint megmentettem az Ártatlanokat.

Hihetetlen volt. Szeretem ezt csinálni; ilyenkor azt érzem, vagyok valaki.