Csúszás, de...

A mai Gödörben fejezet sajnos csúszik. Ez a rossz hír (illik azzal kezdeni), azonban van egy jó is! A történet egyik rajongója, Dóri, küldött nekem egy rajzot a főszereplőkről, melyet ő készített. (És ő Rayt szőkének képzeli sötétbarna helyett - ez az olvasó tudatának dominanciája, én is szoktam néha ilyet. :D Emellett felhívnám a figyelmeteket a férfiúi potenciálra, amely Ray meztelen felsőtestéből árad... *elolvad, még ha ő is írja*)

Nem fantasztikus? :)

Nyakigláb

Újabb megjelenés azon a honlapon, ahol publikálni "szoktam" (ergo, ez már a harmadik művem :D). Rövid, egy oldalas szösszenet két különböző életstílusról és egy barátságról.

A Nyakiglábot elolvashatjátok itt.

Gödörben – 3. fejezet – Öltözködési nehézségek

Ray kilép utánam az ajtón, és becsukja maga mögött. Várakozva nézek rá, már elfelejtettem, merre kell menni az őrültek táborába. Elégedetten rám vigyorog, még biztosan az jár a fejében, hogy megint kioktathatott, majd megindul előre.

Emlékeim szerint elég messze vannak az indiánok, idefele jövet legalább fél órát futottunk – és az futás volt, nem séta. Úgy érzem, hosszú utunk lesz. Az aggodalmamat vele is megosztom, és miközben megpróbálom elkerülni, hogy az egyik ág arcon csapjon, látom, hogy mosolyog.

A vörösöknek nincs lelkük

Újabb novellám jelent meg, ugyanott, ahol az előző. Ezt eddig nem raktam fel ide, de itt elolvashatjátok. Központi témája a sorozatgyilkosságok motiváló-ereje, a társadalmi agresszió. Kicsit magyar, kicsit skót, kicsit sci-fi, de leginkább vörös. Olvassátok!

Kaktusz, zongora és cigarettafüst

A férfi egyszerűen berontott a szobámba.

Ez több okból is meglepett. Egyrészt, hozzám nem szoktak csak úgy betörni emberek, pláne nem miközben dolgozom. Másrészt, még csak nem is kopogott előtte, ami igen nagy udvariatlanságra vall. Végül, de nem utolsó sorban, ezt a nyitott ablakon keresztül hajtotta végre.

A másodikon lakom.

Megjelent

Nos, ez a bejegyzés nem novella, de amiről szól, az Indiántáncot már olvashattátok itt, a blogomon. Csak közben megjelent az ÚjNautilus honlapján is, és gondoltam, elbüszkélkedek vele. Hiúság vagy sem, de jól esik.:)

Gödörben - 2. fejezet - Fegyverhasználat kezdőknek

Mr. Bennet rám mosolyog. Leginkább egy farkasra emlékeztet, és nem mondhatnám, hogy ez a gondolat megnyugtat. Bár azt hiszem, nagyobb gondjaim is vannak most Bennet vigyoránál. Mondjuk a kés, amit felemel, vagy az, hogy a nyakamat célzatosan az asztal közepén lévő tál felé kezdi nyomni. Felfedezem, hogy sötétvörös a belseje, és nem igazán lep meg.