2012. május 23., szerda

A vörösöknek nincs lelkük

Újabb novellám jelent meg, ugyanott, ahol az előző. Ezt eddig nem raktam fel ide, de itt elolvashatjátok. Központi témája a sorozatgyilkosságok motiváló-ereje, a társadalmi agresszió. Kicsit magyar, kicsit skót, kicsit sci-fi, de leginkább vörös. Olvassátok!

2012. május 13., vasárnap

Kaktusz, zongora és cigarettafüst

A férfi egyszerűen berontott a szobámba.

Ez több okból is meglepett. Egyrészt, hozzám nem szoktak csak úgy betörni emberek, pláne nem miközben dolgozom. Másrészt, még csak nem is kopogott előtte, ami igen nagy udvariatlanságra vall. Végül, de nem utolsó sorban, ezt a nyitott ablakon keresztül hajtotta végre.

A másodikon lakom.

2012. április 30., hétfő

Megjelent

Nos, ez a bejegyzés nem novella, de amiről szól, az Indiántáncot már olvashattátok itt, a blogomon. Csak közben megjelent az ÚjNautilus honlapján is, és gondoltam, elbüszkélkedek vele. Hiúság vagy sem, de jól esik.:)

2012. április 14., szombat

Gödörben - 2. fejezet - Fegyverhasználat kezdőknek

Mr. Bennet rám mosolyog. Leginkább egy farkasra emlékeztet, és nem mondhatnám, hogy ez a gondolat megnyugtat. Bár azt hiszem, nagyobb gondjaim is vannak most Bennet vigyoránál. Mondjuk a kés, amit felemel, vagy az, hogy a nyakamat célzatosan az asztal közepén lévő tál felé kezdi nyomni. Felfedezem, hogy sötétvörös a belseje, és nem igazán lep meg.

2012. április 11., szerda

Gödörben - 1. fejezet - Indiántánc

Most komolyan, Nicaragua?!

Hirtelen ötlettől vezérelve bemegyek az előttem álló erdőbe. Leginkább pálmafák vannak az országban, legalábbis a hotel területén, de ezen a részen valamiért nem. Mintha magyarázott volna valamit az idegenvezetőnk, mikor megmutatta a szállást, csak akkor Joshon járt az agyam. Gondolatban megvonom a vállam, igazából egy cseppet sem érdekel, miért sűrű és homályos ez az erdő, milyen fák alkotják, és egyáltalán hogy kerül ide. Csak egy kis nyugira vágyok, ősök nélkül, Josh csókjainak emlékével.

2012. április 6., péntek

Az Úszódressz és a Lány

...Az Úszódressz nagyon szomorú volt. Mikor fiatalon kikerült a gyárból, nem gondolta, hogy ilyen sanyarú sorsa lesz, ahogy azt sem, hogy egyszer eljut arra a pontra, ahol legszívesebben képen köpné magát, amikor csak a tükörbe néz. (Sajnos ezt bizonyos biológiai nem-adottságok lehetetlenné tették.)

2012. március 31., szombat

Karakterábrázolás

-- A gyakorlat lényege az volt, hogy egy szereplő tulajdonságait kellett összeírni, majd egy jelenetben a viselkedésével ábrázolni azokat. Szerintetek mi jellemzi az én szeretett Edgaromat? --

Edgar fel-alá járkált, majd hozzávágta az ecsetét a vászonhoz. Vörös festék fröccsent szét, az ecset csíkot húzva maga után leesett a földre, azt is vérszínűvé változtatva.

Vagyis nem teljesen vérszínűvé, éppen ez volt a baj. Bárhogy keverte a színeket, sosem jött ki pontosan az az árnyalat, amit elképzelt. Sok piros, kis fehér, sok fehér, kis piros, sárga, barna, fekete, valamilyen furcsa ösztöntől hajtva zöld, de most még megérzéseire sem számíthatott. Nem sikerült lefestenie a tökéletes gyilkossági jelenetet.