Megjelent

Nos, ez a bejegyzés nem novella, de amiről szól, az Indiántáncot már olvashattátok itt, a blogomon. Csak közben megjelent az ÚjNautilus honlapján is, és gondoltam, elbüszkélkedek vele. Hiúság vagy sem, de jól esik.:)

Gödörben - 2. fejezet - Fegyverhasználat kezdőknek

Mr. Bennet rám mosolyog. Leginkább egy farkasra emlékeztet, és nem mondhatnám, hogy ez a gondolat megnyugtat. Bár azt hiszem, nagyobb gondjaim is vannak most Bennet vigyoránál. Mondjuk a kés, amit felemel, vagy az, hogy a nyakamat célzatosan az asztal közepén lévő tál felé kezdi nyomni. Felfedezem, hogy sötétvörös a belseje, és nem igazán lep meg.

Gödörben - 1. fejezet - Indiántánc

Most komolyan, Nicaragua?!

Hirtelen ötlettől vezérelve bemegyek az előttem álló erdőbe. Leginkább pálmafák vannak az országban, legalábbis a hotel területén, de ezen a részen valamiért nem. Mintha magyarázott volna valamit az idegenvezetőnk, mikor megmutatta a szállást, csak akkor Joshon járt az agyam. Gondolatban megvonom a vállam, igazából egy cseppet sem érdekel, miért sűrű és homályos ez az erdő, milyen fák alkotják, és egyáltalán hogy kerül ide. Csak egy kis nyugira vágyok, ősök nélkül, Josh csókjainak emlékével.

Az Úszódressz és a Lány

...Az Úszódressz nagyon szomorú volt. Mikor fiatalon kikerült a gyárból, nem gondolta, hogy ilyen sanyarú sorsa lesz, ahogy azt sem, hogy egyszer eljut arra a pontra, ahol legszívesebben képen köpné magát, amikor csak a tükörbe néz. (Sajnos ezt bizonyos biológiai nem-adottságok lehetetlenné tették.)

Karakterábrázolás

-- A gyakorlat lényege az volt, hogy egy szereplő tulajdonságait kellett összeírni, majd egy jelenetben a viselkedésével ábrázolni azokat. Szerintetek mi jellemzi az én szeretett Edgaromat? --

Edgar fel-alá járkált, majd hozzávágta az ecsetét a vászonhoz. Vörös festék fröccsent szét, az ecset csíkot húzva maga után leesett a földre, azt is vérszínűvé változtatva.

Vagyis nem teljesen vérszínűvé, éppen ez volt a baj. Bárhogy keverte a színeket, sosem jött ki pontosan az az árnyalat, amit elképzelt. Sok piros, kis fehér, sok fehér, kis piros, sárga, barna, fekete, valamilyen furcsa ösztöntől hajtva zöld, de most még megérzéseire sem számíthatott. Nem sikerült lefestenie a tökéletes gyilkossági jelenetet.

A Samuel-i titok

...– Köszönöm, hogy mind eljöttek – mondta P. nyomozó. – Fontos bejelenteni valóm van önöknek, immár nem titkolt nyomozásom során egészen meghökkentő dolgokat fedeztem fel.

– Először hagy mondjam el, hogyan kerültem az események közepébe, hiszen sokak számára kérdéses volt, miért mutat ilyen nagy érdeklődést egy ilyen impozáns bajusszal rendelkező – itt büszkén megpödörte fent említett testrészét – ember egy ilyen bensőségesnek látszó társaság élete iránt.

Monsieur P. megengedett egy apró biccentést a jelenlévők felé. Sir Richard Gere vetett rá egy büszke pillantást, a mellette ülő Mrs. Gere pedig megengedett engedett magának egy félszeg mosolyt. A velük szemben helyet foglaló Prudence Mapstone összeszorította gondosan kirúzsozott száját, míg a kanapéban lezserül elterülő Matthew Fox érdeklődve pillantott rá.

Barna (Szürke) - Nem csak színek

...A hátsó kerítés frissen volt festve. Még meg sem száradt: lemázolt részei játékosan csillantak meg a napfényben. Én akkor és ott inkább szemtelennek gondoltam ezeket a darabos, sötétbarna részeket. Gonosznak. Ördöginek. Kiakasztónak. Ahogy visszabámultak rám. Már-már kacsintva.

– Mi a fenének kellett összekenni a kerítést?! Kutyaszarral!