2012 sikerregénye

Megint belelesett, pedig már számtalanszor kértem, hogy ne tegye.

– Nem, ez így nem jó, már mondtam. Valami ütősebb kell. Valami, amit visznek, mint a cukrot – jegyezte meg, és volt képe fintorogni.

– Legyél csendben, koncentrálok!

Az egyik lábától a másikra nehezedett.

– Ez akkor is unalmas. Tudok jobbat. Lehetne az, hogy…

– Csend!

Fél óra áldott nyugalom következett, melyet csak a billentyűzeten való pötyögésem és az ő szuszogása tört meg, biztosítva arról, hogy mögöttem áll, és figyel minden egyes szóra.

– Nem, ez így nem jó, tiszta unalmas – szólalt meg végül. – Belső monológ, pszichológiai dráma, karakterek mélységének gondos, mégsem szájbarágó érzékeltetése… Ezt ugye te sem gondolod komolyan? A harmadik fejezetnél lerakják.

– Legyél már csendben! – csattantam fel.

Egy pillanatra befogta, már-már abban reménykedtem, hogy megszeppent, és így is marad.

– Nem, nem tehetem. Segítenem kell rajtad! Ez így nem lesz jó. Ebből akarsz megélni?

– Ugyan, dehogy! Ez csak azt biztosítja, hogy hivatásos kukázó legyek – morogtam.

Nem hallotta ki a gúnyt a hangomból, vagy legalábbis nem törődött vele.

– Hát, ezzel sokkal többre nem is mennél. A barátaid talán –talán! – elolvassák.

Nem törődtem vele, írtam tovább. Hirtelen felvisított, mintha egy tőrt vágtam volna a szívébe. Én mondom, nem álltam messze tőle.

– Ne! Ezt nem teheted!

– Mi van megint?!

– Gondosan felépített történet tele félrevezető jelekkel és elrejtett, alig észrevehető, mégis a megoldás felé mutató nyomokkal?!

– Mégis mi bajod van vele?!

– Teljesen meghibbantál?! Ezt soha nem találják ki, és elunják! Oké, ebben legalább már történnek dolgok… de nem a lényeg, ha értesz engem.

Nem értettem. Nem akartam megérteni.

– Még mindig nem az igazi – tette hozzá, majd bátorítóan megveregette a vállamat. – De már közelítesz hozzá.

Kétségbeesésemben felnéztem az eget takaró plafonra, pedig már hosszú ideje ateista voltam.

– Figyelj… – kezdte újra néhány perces szünet után. – Biztos vagy ebben? Mármint tökös a fickó, rájön a dolgokra, meg minden, de talán lehetne egy kicsit szexisebb. Meg fiatalabb. Ugyanakkor kőgazdag, az elit egyik tagja. Művelt, mégis kissé nyers. A humora pedig túl kifinomult az ízlésemnek. Nem az enyémnek, az övékének – helyesbített.

– Miről beszélsz?! – csattantam fel, még hátra is fordultam, hogy vessek rá egy dühödt pillantást. A humoromra mindig is büszke voltam.

Fontoskodva kihúzta magát.

– Valami olyasmi kéne, ami közelebb áll… tudod, az igényeikhez. Humor tekintetében. Is.

– Nem, nem tudom.

Előrefordultam, és folytattam az írást.

– Figyelj, figyelj! – mondta izgatottan, amikor meglátta, mit pötyögök. – Én nagyon bírom a női karaktered. Talpraesett, nem kell folyamatosan megmenteni, felvágták a nyelvét, van önálló véleménye, egyszóval teljesen életképes. De valami más kéne ahhoz, hogy tetsszen a népnek. Valaki, akivel mindenki tud azonosulni, vagy legalábbis benne lenne a bőrében.

Rámeredtem.

– Kicsit kétdésebb. Így túlzottan egyéniség. Meg az sem tesz jót a sztorinak, hogy egyszer sem kell megmenteni. A gyámolított hősnő mellett még férfiasabbnak tűnne a hős.

– Magyarán degradáljam?

–Hozd közelebb az olvasókhoz! Ha nincsen különösebben egyedi jelleme, mindenki azonosulni tud vele.

Előrefordultam, és folytattam az írást.

– Meglátod, ez lesz 2012 sikerregénye – mondta negyedórás szünet után. A hangjából kihallottam az elégedettséget. – Már csak egy dolog kéne igazán. Illetve, egy bizonyos dologból több. Tudom, hogy a karakterek szeretkezni fognak a történet végén, de miért csak akkor?

Értetlenül néztem rá.

– Mert akkor érik be a kapcsolatuk. Először el kell jutniuk egy szintre, hogy az érzelmileg is kielégítő legyen. Nem csak a szereplőknek, hanem az olvasóknak is. Ráadásul, mindketten elég erős egyéniségek, az egyik pedig megfontolt is… volt – hirtelen összezavarodtam. – Akkor jön el az ideje, és kész!

Ő persze csak hümmögött.

– Te talán nem így gondolod?

– Hát, ez a férfi végül is eléggé vonzó. Bár én hozzáadnék még egy kis szexualitást. Valamit, ami tabu.

Összeráncoltam a szemöldököm.

– Igen, amire most gondolsz, pont jó lesz! – kacsintott rám. – Eléggé tiltott ahhoz, hogy felkeltse az érdeklődést, de nem túlzottan, hogy felforduljon tőle a gyomruk.

Hirtelen elhallgatott, talán, hogy legyen időm emészteni a tanácsát.

– Na, de, mit is akartam? – folytatta aztán. – Ja, igen. Szóval, a férfi már eléggé vonzó, a lány pedig szerintem csakis rá várt. Mi más határozná meg, ha nem egy férfi? Hiszen kétdés, azt sem tudja, mi az a jellem. A férfinek pedig pont ilyen használhatatlan, befolyásolható nő kell. (Néha utaljon arra, hogy bár tök átlag a lány, nagyon dögösnek tartja. Ezzel megint csak azonosulni tudnak majd, és még reményt is adsz nekik.) Az instant szerelem két ilyen alak között elkerülhetetlen. Igazából már a harmadik fejezetben aktuális lenne a szeretkezés, nem gondolod?

Rámeredtem a képernyőre. Kétdés szereplőim boldogan integettek.

– Hááát…

– És akkor ők le sem rakják a harmadik fejezet után. Siker lesz, tuti áttörés – susogta az utolsó mondatot a fülembe.

Fél órával később kész lettem, még fél óra, és kikerült a polcokra. Éppen alkonyodott, hamarosan zártak a boltok, de én azért kirohantam megnézni, mi lett belőle. Berontottam a boltba, ő követett, éreztem, hogy elégedett. Végignéztem a polcokon, ott virított az enyém is. Esélyes, hogy 2012 sikerregénye.

Kár, hogy csak egy a sok közül. És még csak nem is az első.