Mosásra fel!

Az évet egy nagy bejelenteni valóval zárom: befejeztem a Gödörbent! Sokan tudjátok, hogy egy ideje már írom ezt a történetet, néhányan még azt is, hogyan született meg (vicces sztori, egyszer majd leírom). A végénél azonban csak kevesen lehetettek ott.

Ennek elsősorban az az oka, hogy ki szeretném adatni a regényt, az Aranymosást céloztam meg, tehát a végét nem tehettem közzé. Másrészt, ha már ismeritek a befejezést, ki venné meg, amikor kiadják? :P (Már, ha kiadják...) És éppen ezért kellett a fejezetek nagy részét is letörölnöm a blogról: a történet fele már fent volt, most csak az első három fejezetet olvashatjátok. (Amikben Abbey még igencsak nyafka.)

Amúgy a "kicsike", az első gyermekem, mármint, szóval, na, a Gödörben 507 mínusz 3 (az a három oldal a cím és a tartalomjegyzék) A4-es oldal lett, tehát még csak véletlenül sem rövid. Azóta is csak ámulok, hogy hogy tudtam ennyit írni. Meg kitalálni. Meg hogy vajon mindent elvarrtam-e. És vajon nem lett volna ennél jobb megoldás? Logikai hiba, remélem, nem maradt. Jézus, lehet, hogy kiderül, hogy béna író vagyok!!

Na, szóval, ilyenek járnak azóta a fejemben, hogy kitettem a "Vége" feliratot. Bár, bevallom, már jóval hamarabb megjelentek. 

De ezeken a határidő miatt már nem érdemes agyalnom. Holnap éjfélig kell átküldeni a kéziratot, az adatlapot és a szinopszist a "mosásosoknak", akik elolvassák minimum a szinopszist és az első tíz oldalt, ha pedig az megfogta őket, a folytatást is. Imádkozom, hogy megfogja őket, bár a szinopszisomban alig bízok. Rohadt nehéz két oldalban összefoglalni 500 oldalnyi cselekményt, de az emiatt érzett kiakadásomnak majd egy másik bejegyzésemben adok hangot. Ahogy a Mosásról ért benyomásoknak is, remélem, kedvezőek lesznek! Szurkoljatok!