... csak telezsúfolom az életem mindenféle dologgal, és így a nyári szünet felé kezdek kilábalni belőlük. (Optimista kijelentés: még hátra van a vizsgaidőszak keményebbik fele...)
Szóval, hogy tudjátok, amióta kiderült, hogy az Aranymosáson nem jutott tovább a Gödörben, nem a párnámba fúrom a képem, és bőgök, hanem felálltam, leporoltam magam (az sosem árt), és most felszegett fejjel, na meg egy hatékony és hozzáértő segítővel szerkesztem majdnem tökéletessé a könyvemet (nem hiszek a teljes tökéletességben, mindenki nem fogja szeretni, ez már itt megbukott:)).
 |
| Mégiscsak barátok vagyunk! ;) |
Ez a segítő az egyik legjobb barátom, aki nem mellesleg az ilyen irodalmi izékhez is nagyon ért, méghozzá szakmai szempontból, nem pedig ösztönös ráérzéssel (velem ellentétben, én csak a "született zsenik" sorát gyarapítom:D). Már most látom, hogy együtt nagyon pöpeccé toljuk majd fel az amúgy is szerethető sztorimat, vad elhatározásom szerint a nyár végéig, hogy aztán szeptembertől az összes magyar kiadó egységesen utálhasson, amiért folyamatosan zaklatom őket, mígnem valamelyiknek annyira elege lesz belőlem, hogy meglátja a fantáziát a Gödörbenben.
Legalábbis ebben reménykedem.:)
És, az utóbbi hetekben már érzem, hogy az agyam hátsó felében valami új kezdett el megfoganni, és bár még alig körvonalazódott, de jó érzés az, hogy tudom, "valami még van bennem". Remélem, az is olyan jó utazás lesz, mint a Gödörbent megírni.:)
