Most, hogy eltelt pár óra, és túl vagyok az első sokkon,
leírom: megkaptam az értesítést a Könyvmolyképzőtől. Sajnos azon 209 regény
közé tartozik az enyém, ami nem ment át az előszűrőn.
Nyilván, az ilyenre számítani lehet, hiszen a Harry Pottert
is ezerszer utasították el, mielőtt kiadták volna, ahogy arra sok-sok ismerősöm
rámutatott már. (Csak ma este ketten.:’D) Ugyanakkor kissé el vagyok szontyolodva,
mert ha valahol pontosan el tudtam volna képzelni a Gödörbent, az a Könyvmolyképző
Kiadó. Nem minden ott megjelent történetet szerettem, de szívesen láttam volna
a regényemet olyan művek mellett a polcon, mint a Rubinvörös, A szellemidéző
vagy a Csontváros, amiből már kinőttem, de a maga idejében imádtam. Az is
vonzott a kiadóban, hogy kevés veszi arra a fáradtságot, hogy kezdő magyar
írókkal törődjön (nyilván azért, mert ez nagy anyagi kockázattal jár, bár a
Könyvmolyképző szépen felépített az elmúlt években egy olyan imidzset, amivel
csökkentheti azt), és hogy az olvasói körének szerintem
bejött volna a Gödörben.
Sajnos, azt nem tudom, az én történetemet pontosan miért
utasították vissza. Azt éreztem, hogy a szinopszisom nem lett fényes, azonban nem hinném, hogy csak ez lehet az ok. Az üzenetből nem sok minden derül ki: sablon e-mailt kaptam, amely nemcsak nekem, hanem 208 másik embernek is szólt, én meg találgathatok, mi vonatkozik rám.
Kedves Szerző!
Az Aranymosás pályázatra beküldött kéziratot sajnos az előszűrőink nem engedték tovább. A 247 írás közül 209 írást érint ez a dolog.
Tudjuk, hogy ez nehéz pillanat minden író életében, és hasznos lenne az okok elmagyarázása, és a fejlődési lehetőség, de egyedi visszajelzést nem tudunk adni. Az előszűrőink viszont leírták az átfogó tapasztalatokat:
1. cikk
2. cikk
Sok kezdő szerző pályázott, akiknek talán korai még a publikálás, de biztos vagyok benne, hogy idővel, tehetséggel, megfelelő szorgalommal el fognak jutni a megjelenésig. Az írás részben szakma, sokszor a tehetség megcsillant, de kiforratlan volt az eszköztár. Az elutasítás oka sokaknál a nyelvi szint, illetve a piacon lévő regények ismétlése, a sablonos helyzetek és karakterek.
(Javaslom a Világ Bétái Egyesüljetek Fb csoportot, itt más szerzőkkel meg lehet vitatni a regényt.)
Akadtak gyakorlottabb szerzők is. A meseíróknál előfordult, hogy az igényes fogalmazás mellett az írás tartalma és korcsoportja nem illett össze. A regényeknél a szépirodalmi művek esetében erős lélektani ábrázolást vártunk, a zsánerirodalom kapcsán pedig a figyelem felkeltését. Ott, ahol ez hiányzott, az előszűrők nem engedték tovább a művet, hiába volt gördülékeny a fogalmazás.
Szeretnék jó írást kívánni, lesz még Aranymosás, lesz még lehetőség a Könyvmolyképző kiadónál. Szeretettel várunk mindenkit egy új, kiforrottabb kézirattal a következő pályázaton.
Varga Bea
szerkesztő
Könyvmolyképző kiadó
A három kategória közül a Gödörben leginkább zsánerregény, bár az odaírt figyelemfelkeltéses kritika szerintem erre nem vonatkozhat (mégiscsak azzal indít, hogy már az első fejezetben meg akarják ölni a főhősnőnket). Nyelvileg nem egy Szabó Magda, de nem is akart az lenni, és a régi egyetemi stílusgyakorlat tanáromnak mégis bejött annyira, hogy beajánlja egy szépirodalmi honlaphoz (a legnagyobb döbbenetemre :)).
Megnéztem a felsorolt típushibákat, és nem érzem őket érvényesnek a Gödörbenre, nem a hiúságom miatt, a régi visszajelzések alapján írom ezt. Például az Indiántánc folytatását csak azért írtam meg, mert az első fejezet alapján többen ezt kérték tőlem kifejezetten, vagy egy csomóan mondták, hogy milyen jól időzítettem egy-egy karakter megjelenését, vagy egy-egy történetelemet, stb. De nem kezdem el a védőbeszédemet írni, két okból sem. Egyrészt, mert így még a végén spoilereznék, amit nem szeretnék, másrészt, mert bármi is a visszautasítás oka, még ha most nem is értem... fontos egy külső szemlélő megítélése.
Éppen ezért kár, hogy elvileg nem lehet egy ennél pontosabb választ is kapni. Nyilván 209 regény esetén elvárhatatlan lenne elemzést küldeni mindenkinek, de már pár sor specifikus dologgal is megelégednék, hogy megértsem a döntést. Mert egyelőre olyan ez, mint egy rossz szakítás: nem érted, mi mért történt, csak annyit érzel, valamiért nem voltál jó. (Milyen érzékletes hasonlatokkal dobálózok így hajnali fél egykor.)
